Lonely, vagy nem lonely

Még vodavodát kortyolgatok, és nemrég dobtam ki a megmaradt burek utolsó száraz darabkáit, de már minden értelemben itthon vagyok. Közben meg tudja a franc, hol vagyok otthon. Jól sikerült a kiruccanás, de most kellemes egyedül ücsörögni a szobámban. Ha sokat vagyok magamban, és elkezdem megszeretni, kicsit mindig megijedek, hogy eztán majd ez válik természetessé, és hosszabb távon elkezdenek idegesíteni az emberek. De ez egy hülyeség, mert akkor is megtalálom az egyensúlyt, ha nem is keresem. Kevéske jól működő rendszereim egyike ez.

Nemsokára egyensúlyozok, mert Balaton lesz a következő állomás. A Bűn és bűnhődés meg nem tudom, jó ötlet volt-e. Sosem tudom eldönteni, hogy a hangulatomhoz választok könyvet, vagy az aktuális könyv formálja az aktuális hangulatomat. Annyira összefolyik. Tyúk vagy tojás. Mindenesetre idegesít ez a töketlen Raszkolnyikov (a 80. oldalig legalábbis).
Holnap irgalmatlan takarítás veszi kezdetét. Persze koraeste már jegeskávét szürcsölök, és végre - újfent - megváltjuk a világot Melindával. De csak az egyensúly miatt, és aztán hazajövök, hogy megint egyedül lehessek. A végén elhányom magam ezen a lelki hullámvasúton.
Ja, néztem ám majdnem Shakespeare darabot, nemmagyarul, és kb. 20 percig még megvolt a fonál, de aztán rájöttem, hogy nem tudok szerbül...

Antiallergén jó éjszakát mindenkinek!