Melegek

Határozottan kijelentem, hogy nagyvárosban ezen a hőmérsékleten már nincs élet... Mert élet ez?! Inkább küzdelem az életben maradásért. És ki az a mazochista, aki ilyenkor megy sokkal délebbre? Hát, én hát. El fogok pusztulni. Pár napig nem blogolás lesz, hanem örömködés és dolgozás is. Meg felkészülés a vérborzalomra. Augusztusban veszik ki a mandulámat, ami nyilván maradandó sérüléseket okoz majd minden értelemben. Azért nem szeretem hangoztatni - bár ennek ellenére teszem -, hogy lesz ez a műtét, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm kérés nélkül előadja a saját sztoriját, amiben legalább fél liter vér, min. 2 szövődmény és jó nagy adag, elviselhetetlen fájdalom is van.

A légkondit meg utáljuk, mert ha van, akkor sincs, és ha tényleg van, akkor nagyon van. Kedvencem, amikor a BKV véletlenül légkondival rendelkező buszainak ablakait egy olyan sokat megélt forma bácsi vagy néni önhatalmúlag kinyitja. Megmagyarázhatatlan jelenség. Másik. Nemzetünk következő nagybecsű vállalata a MÁV, amelyik meg a "panaszkodnak?! melegük van?! na, majd én megmutatom a rohattyajinak, mi a magyarok istene" felkiáltással bőven 20 fok alá állítja a klímát. Tekintve az e heti időjárást, ez olyan 20 fok különbséget jelent kint és bent között, amiből jó nem nagyon származik. Ellenben tüszős mandulagyulladás igen. Így 5 év után is nehéz megszokni, hogy ez a szélsőségek országa.
Elmentem máshová.
Csók!

A zenét az oldal aljára raktam, ha valaki ilyesmire vetemedne.